173 éve végezték ki a tizenhárom aradi vértanút, pontot téve az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc végére. A jól ismert eseménynek azonban még mindig akadnak kevésbé ismert részletei.
1. Nem koccintottak sörrel. Legtöbbször úgy kerül szóba az aradi tizenhárom, hogy a magyar ember az asztallaphoz koppantja sörös pohara talpát, mondván, sörrel nem koccintunk. A szájhagyomány szerint az 1849. október 6-án végrehajtott kivégzések után az osztrák hóhérok is sörrel koccintottak. Nincs rá bizonyíték, hogy ez így történt volna, főleg nem sörrel, amely akkoriban egyáltalán nem számított előkelő italnak.
 |
| Koccintás sörrel |
2. A rajongó hóhér. Franz Bottnak hívták a hóhért, aki az Aradon felakasztott kilenc tábornok kivégzéséről gondoskodott. Bott a morvaországi Brünnből származott, ahol szintén hóhérként kereste a kenyerét. Fia későbbi állítása szerint az egyik kivégzett, Damjanich János nagy tisztelője volt, a vértanúk ruháit pedig magával vitte Brünnbe, Damjanich köpenyét ráadásul maga is viselte.
 |
| Thorma János: Aradi vértanúk |
3. Magyarul csak káromkodni. Köztudomású, hogy az aradi tizenhárom közül nem mindenki volt magyar származású. Többen közülük egyáltalán nem, vagy csak alig beszéltek magyarul. A bécsi illetőségű Poeltenberg Ernő például csak káromkodni tudott magyarul, a pozsonyi német családból való Aulich Lajos még annyit sem. Damjanich szerb, Knezich Károly horvát származású volt, Kiss Ernő és Lázár Vilmos pedig a magyarországi örmény kisebbség soraiból került ki.
 |
| Aradi vértanúk |
4. Akinek leért a lába. A legmesszebbről érkezett aradi vértanú Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok volt. A kivégzettek közt ő volt a legfiatalabb (mindössze harmincéves), egyben a legmagasabb. Ez utóbbi paraméter gondot is okozott az ítélet végrehajtásakor, a földbe ásott oszlopról ugyanis, amelyre akasztották, jóformán leért a lába.
 |
| Leiningen-Westerburg Károly |
5. Haynaut elpáholták. A magyar szabadságharcot véresen megtorló Ferenc József császár tette tiltakozások sorát váltotta ki a korabeli Európában. A sorozatos kivégzéseket még Miklós orosz cár is túlzásnak tartotta, nem beszélve a kontinens felvilágosultabb, nyugati uralkodóiról, vagy Angliáról. Haynau táborszernagyról sem volt túl jó véleménnyel az európai sajtó. 1850-ben Londonba látogatott, és megnézte a Barcalay/Perkins sörgyárat. Amikor a munkások megtudták, hogy ott tartózkodik, csapatba gyűltek, majd seprűkkel és ostorokkal közeledtek felé. A hátráló Haynau egy bála szénát is kapott a nyakába a padlásról. Elkezdték ütni és szeméttel dobálni, közben azt skandálták: „Le a mészárossal!” Haynau kísérőivel kimenekült a gyárból.
 |
| Julius Jacob von Haynau |
/Forrás: vasarnap.com/
Megjegyzések