A mélytengeri állatok világáról még mindig kevés tudásunk van. Feltételezhetően sok olyan lény él odalent, amelyek létezéséről nem is tudunk. A kutatókra még sok új felfedezés, sok új találkozás vár meglepő, meghökkentő, furcsa, eddig soha nem látott fajokkal. Az örök sötétség birodalmában vajon miként tájékozódnak az ott élők?
 |
| Kísértethal |
Az epres tintahalnak egy nagy és egy kis szeme van. A bal oldali nagy szem felfelé néz, hogy kiszúrja a zsákmány által vetett árnyékokat a fenti, gyengén megvilágított vizekben. A tintahal jobb szeme kicsi és lefelé néz. Ez a szem keresi az alatta lévő sötét vizekben leselkedő zsákmány vagy ragadozók által keltett biolumineszcencia-villanásokat.
A kísértethal teleszkópszemének fölfelé néző csövében teljesen hagyományos lencse ül. A „második” szemben több ezer, kissé eltérő szögekben beállított tükrökként működő, parányi fényvisszaverő kristály fókuszálja a fényt a retinára. A kísértethal nemcsak az egyetlen tükörrel látó gerinces, de az egyetlen mélytengeri hal, amely felfelé és lefelé nézve is éles képet alkot a szemével.
Az agyarfogú hal látása gyengébb; megvárja, hogy zsákmánya a szája közelébe kerüljön. A kutatók úgy vélik, hogy az agyarfogú hal az oldaluszonyán keresztül kommunikál. A test mindkét oldalán láthatók az oldalsó uszonyok. Ezek az uszonyok érzékszervként működnek, amely segít észlelni a körülöttük zajló mozgásokat és a víznyomás változásait.
A viperahalnak a sötétben való vadászáshoz kiváló látásra van szüksége. Szeme 30-szor érzékenyebb a fényre, mint az emberé. A vipera hal gerincének végén egy világító szerv található, amelyet a zsákmány vonzására használnak.
Az üvegtintahalnak a szemei körüli fénykibocsátó szervek vagy fotoforok segítenek látni a sötétben, és ráadásul ezek a szervek a ragadozókat is elriasztják. A nőstények a karjuk hegyén is fotoforokat helyeznek el, ami hasznos lehet a társak vonzásában.
/Forrás: Internet/
Megjegyzések